Teljesen meg voltam lőve, hogy most mit is csináljak vele... A könnyei csak hulltak... Belenéztem a fejébe...
- Gyere ide! - mondtam és magamhoz húztam. A törölközőért nyúltam és megtöröltem a hátát, vigyázva arra, nehogy fájdalmat okozzak neki.
Vállamba fúrta a fejét és rázkódni kezdett. Keservesen sírt, és püfölni kezdte a mellkasom. Egy ideig fájt, de beletörődtem, hisz megérdemlem, majd abbahagyta és... megölelt.
Bal kezét lassan az oldalamra vezette és a ruhám anyagát kezdte markolászni. Felbátorodtam és én is megöleltem, de határozottabban és erősebben.
"Édes... erre várt már mióta! Egy kedves érintésre, törődésre, arra, hogy legyen vele valaki... Ne aggódj Woohyun, veled leszek!"
Kezemmel álla alányúlva felemeltem a fejét, majd letöröltem a könnyeit. Szemei vörösek voltak, mégis gyönyörűek.
Lassan közeledtem felé, míg meg nem éreztem száraz ajkait. Mivel nem ellenkezett a csókom miatt, megnyaltam felső ajkát és ő utat engedett nyelvemnek.
"Az első csókom... és ő gyönyörűvé tette azzal, hogy mindenben segített."
Az elején még óvatosan, majd egyre szenvedélyesebben játszottunk egymás... hogy is mondjam... szájával, és egyre kevésbé tudtam kontrollálni magam, így eltoltam magamtól.
- Woohyun.. én... - kezdtem, mire felpattant és bevonszolt a szobájába.
Régóta vártam már erre... de most mégis...
"Nem hiszem el, hogy mindehhez L kellett. Ez így nem jó... Biztos, hogy miatta van ez! Woohyun nem tenne ilyet!" - gondoltam, majd azon kapom magam hogy már nincs rajtam fölső.
- Woohyun, várj. - fogtam le a kezét. - Biztos vagy ebben? Csak mert ez most csak azért van, mert nem tudod máshogy levezetni a feszültségedet... Nehogy aztán meg bánd!
- Nem. Sungyeol... Aish! Most vallanom kell! Én... én ne tudd meg mennyire... vágyom rád. - ült le elém. - Mikor lerángattál onnan és rád estem, megláttam a szemedben valamit, ami miatt élni akarok. És azt akarom, hogy mindig mellettem maradj! - "Ez nem L műve... ezt ő teljesen komolyan mondja."
- Melletted maradok! És ha már itt tartunk, nekem is el kell mondanom valamit. Nem az az egyetlen ok, amiért megmentettelek, hogy elvesztettem volna a munkám... hanem, mert... Beléd szerettem.
Kínos csönd szállt le közénk.
- Szeretlek. - mondtam végül szemeibe nézve. Ő előre hajolt és megcsókolt, majd lefeküdt mellém.
Hátra dőltem, majd felé fordultam és arcát simogatva figyeltem, míg el nem aludt.
Reggel dörömbölésre ébredünk. "Ki lehet az ilyenkor?" Halkan és óvatosan másztam ki Woohyun mellől és lesiettem. Út közben magamra kaptam egy köntöst, majd ajtót nyitottam.
Egy fekete ruhás alak állt velem szemben. A pupillája helyett egy vízszintes csík húzódott ében fekete szemében...
- M-miben segíthetek? - kérdeztem kicsit félve.
- Lee Sungyeol, igaz? Angyal, aki meggondolatlansága miatt az emberek világába került?
- Igen...?
- Nos hírt kaptam, miszerint a listád, az angyalok legfőbb eszköze, felmondta a szolgálatot.
- Hírt? Kitől? Nem én üzentem.
- Tudom, hogy nem te voltál. Viszont... fázom.
- Ó jaj, gyere be. Vagy jöjjön beljebb... Ki maga egyáltalán és honnan tudta, hogy itt vagyok?
- Én vagyok a Listás. - "Ne! Miért most? Miért nem várt még egy kicsit?" - Megbíztak, hogy mihamarabb adjak neked egy új listát, hogy visszatérhess az angyalok közé.
- De ki és miért? - faggattam.
- Azt nem tudom, de nagyon sürgette a dolgot...
- Nem mehetek vissza! Itt kell...
- Sungyeol! Kivel veszekedsz... reggel 8-kor? - jött a konyhából Woohyun hangja.
- Jó reggelt. Hoya vagyok.
Értetlenül meredtem rá.
"- Hoya?"
"-Igen. Csak nem fedem fel magam egy ember előtt?!"
Ezt megbeszéltük.. vagyis gondoltuk.
- Hoya? Sungyeol-ah, azt mondtad nincsenek barátaid.
- Ő nem a barátom. Csak egy ismerős. De már épp indulni készült, mert nem illik csak így betoppanni hajnalok hajnalán és sületlenségeket beszélni. -utaltam arra, hogy már nagyon kényelmetlen a jelenléte.
- Sajnálom, de ilyen könnyen nem tudsz elhessegetni. A megbízást teljesítenem kell, a TE érdekedben. - húzta össze szemeit.
- Rendben, akkor majd máskor beszélgetünk erről.
Kikísértem a Listást majd megragadtam Woohyun kezét és visszavonszoltam a szobába.
- Woohyun... el kell mennem innen!
