Benji szemszöge
- Mi a fenét csinál már ez a szerencsétlen ennyi ideig a boltban? - mérgelődök magamban. Nem szeretek egyedül lenni, főleg most nem. Akaratlanul is feltörnek az emlékeim és olyanokat látok, miket nem szeretnék. Miért kellett, hogy ez történjen?Kopognak az ajtón.
- Na végre! - tépem fel az ajtót.
- Nem gondoltam volna, hogy várni fogsz rám. - lép be J-Hoon nem kifejezetten azzal az arckifejezéssel az arcán, amivel el ment.
- Nem szeretek egyedül lenni.... De... Veled meg mi van?
- Hogy érted, hogy mi van?
- Mosolyogsz...
- Mert imádok a kis boltban vásárolni.
- Khm... eddig nem úgy vettem észre... - rázom a fejem.
- Akkor mostantól imádok lejárni.
- Mert? Mi van a kisboltban?
- Egy csodálatos virág.
- Egy csodálatos mi?
- Virág. Olyan jó illata van!
- Aha.... "Ez zakkant." Mindent megvettél? - kérdezem.
- Igen. Itt van. - rakja elém a zacskót.
- Oks. - megyek a konyhába.
Pakolom az élelmiszereket és a kezembe akad egy papírfecni. Megnézem és megállapítom, hogy ez bizony nem a bevásárló lista.
"Sajnálom. :'( H.D."
- Hm... J-Hoon nem történt semmi különös lent?
- Nem. Mi történt volna?
- Nem találkoztál valakivel?
- M-mi? - néz rám.
- Idenézz! - lengetem meg előtte a kis lapocskát.
- Az mi? Hol találtad? - ül ki a felismerés az arcára.
- "Sajnálom. Sírós szmájli. Há pont dé pont." - olvasom fel hangosan az üzenetet.
- Mi? Ajj add már ide! - tépi ki a kezemből. Egy ideig értetlenül mered a papírra, majd leül és törni kezdi a fejét.
- Mit rövidíthetnek há dé-vel?
- Hmm... harapós doberman. Mit tudom én?! - rázom a fejem. - De meséld már el, hogy mi a nyavalya történt a boltban! Akkor talán tudnék segíteni.
- A boltban? Áá! A boltban! Tudom már!!!!!!! Ez egy név!!! - világosodik meg.
- Egy név? Kinek a neve?
- Milyen név lehet ezzel a két betűvel? - tereli a dolgot, vagy inkább csak nem hallja.
- Hong... Dae?
- Áah, biztos nem.
- Várj, fiú vagy lány?
- Fiú. - kapom a választ.
- Gondolhattam volna. Há és dé... - előveszem a mobilom.
- Gunmin!!! Milyen név van hával és dével? - támadom le egyből barátomat.
- Öö... neked is szia.... Nem tom... Hee Do?
- Heedo? - közvetítem a tippet.
- Ez az!!! Heedo!!! Hogy is nem jutott eszembe?! Hisz elszólta magát!!
- Ki? - teszem le a készüléket.
- Aki reggel....
- Heedo? Aranyos név.
- Hé! Eszedbe ne jusson! Ő az enyém. Neked ott van az a vigyorgó tejbetök.
- A ki? - kerekednek ki szemeim.
- A tejbetök. Tegnap, aki Heedo drágával volt.
- Na jó, ne kezd el a drágázást meg az egyéb nyálas dolgot, hyung. - szólok rá. - Nem tudom kiről beszélsz.- Pedig nagyon jól tudod. Te is abban a cipőben jársz, mint én. Csak te még az ágy előtt elintézted.
- Persze! Hagyjál már! Majd pont én fogok valakit... valakit... szóval valakivel azt csinálni a valahol....
- Pedig... Pont ezt csináltad... - mutatta felém a telefont.
- Hát én ezt már komolyan nem tudom felfogni! Miért van mindenki telefonján rólunk kép? Paparazzósat játszottunk?
- Mindenki? Kinek van még ilyen képe? És rólam és Heedocskáól is csinált?? - faggat kikerekedett szemekkel.
- Gunminnak. Emlékszel? Ő is ott volt...! - mondom, ami számomra nyilvánvaló.
- Ja, hogy ja. Megnyugodtam. Nála biztonságban vannak azok a képek rólad. Viszont amik rólam vannak, azokat elkérem tőle. - szögezi le.
- Hát ha te azokat látni akarod...
- Amúgy te miért nem keresed meg azt a vigyorit? Cuki.
- Mert minek? Ha nagyon akart volna valamit mar megtalált volna... Te is összefutottál Heedoval.
- Hmm... mindegy. Bár neked se ártana egy valaki, aki visszarántaná az idióta hülye énedet és nem a depressziós fejed kéne néznem, mikor én majd kicsattanok az örömtől!
- Lehet... - közbevágott a kopogás az ajtó túloldaláról.
