1. Aish! What should I do?

Átrakom ide a Fanfiction-ömet, hogy jobban követhető legyen.

1. Aish! What should I do?

Figyelem! Fiú-fiú serelem!

Lee Jungshin szemszögéből írva

Miután leestem a színpadról és sikeresen leráztam bandatársaimat, magamra zártam a fürdőszoba ajtót, fájós kezemmel, amit összezúztam, csak álltam a zuhanyból rám eső meleg víz alatt és gondolkodtam.

"Miért? Miért volt ott a koncerten? Miért nem keresett utána? Tovább lépett? Van valakije? Lehet, hogy elfelejtett? Vagy csak nem vállalja fel, hogy ismer, mert sztár lettem? Akkor miért kellett miatta ekkorát esnem a koncert végén?..."

Kopogtak az ajtón.
 -Ember, nem hallod, hogy zuhanyozok? -kiáltottam. Még mindig kopogott. -Mit akarsz?

 -Jungshin, bocs, hogy zavarlak, de beszélnem kell veled! -hallottam az ajtó túloldaláról Minhyuk dobosunk hangját.

 -Most épp fürdök! Nem bírnád ki még egy kicsit?

 -Nem. Sajnálom, de ezt reggel óta el akarom mondani. Nem várhat! -dörömbölt az ajtón.

Fel vettem vizes testemre a ruhám, kinyitottam az ajtót. Minhyuk megint fölső nélkül volt... Megragadtam a felakasztott fürdőköntösöm és hozzávágtam, majd mikor nem fogta fel, hogy mit is kezdjen vele, ráadtam.

 -Ezt miért csinálod? -értetlenkedett.

 -Csak.. -vontam meg a vállam.

 -Ok, na, csak mint barátod, meg szeretném érdeklődni, hogy az, amit Yonghwa hyung-nak mondtál... Vagyis nem mondtál, hanem ő mondta... Na, szóval, min álmodoztál? -nyögte ki végül.

 -Ez volt olyan fontos? -kérdeztem döbbenten.

 -Igen. Olyan régóta barátok vagyunk, de még egyszer sem láttalak álmodozni. Ez miért csak Yonghwa-nak tűnt fel? Neki elmondtad, hogy miért? Nekem miért nem? -kérdezte szomorúan.

Olyan rossz volt látni, hogy itt áll velem szemben és szomorú szemekkel mered az enyémekbe, hogy megtudjon valamit. Igaza volt.

"Szinte a legjobb barátok vagyunk, és ő mindent elmond nekem, én meg... De ezt nem tudhatja meg! Legalábbis még nem..."

 -Csak a CNBlue-s életemről. Hogy hány rajongóm van és hogy milyen rendesek vagytok velem. Minhyuk-sshi, ne haragudj, hogy eddig nem mondtam, csak...

 -Jó, ha csak ennyi. Akkor rendben van. Már azt hittem valami lány van a háttérben.

 -Lány? Milyen lány? -meredtem rá nagy szemekkel.

 -Hát, engem is ez érdekelt. De hagyjuk is. Ez a te magánügyed. Ha nem mondod el, akkor nem. -fogott egy törölközőt és megtörölte vele vizes hajamat. Rám mosolygott és elkapott egy hülye érzés.  -Miért vörös a fejed?

 -Semmi, semmi. -mondtam és visszamentem a fürdőbe, majd mikor leesett, hogy megint titkolózom, visszafordultam.

 -Sajnálom hyung! Én nem akarok titkolózni előtted, de tényleg nem értem, miért vörösödöm el.

 -Nem haragszom. -ölelt meg. Azt hittem ott ájulok el, annyira erős lett az az érzés. 

"Nem értem. Miért érzem ugyanazt, mint Kim Sang Seob-nál? Ő nem ő... Már fogalmazni sem tudok!"

Elhúzódott tőlem, majd nevetésben tört ki. Ezek szerint még mindig vörös lehettem. Levette a köntöst és bejött velem a fürdőbe. Én törölköztem, hajat szárítottam, ő meg... BOROTVÁLKOZOTT??

"Mi a túrót borotvál azon a baba arcán?"

 -Amúgy, hogy sikerült leborulnod a színpadról? De most komolyan. -nézett rám habos arccal.

 -Megláttam valakit a rajongók között...

 -Szóval mégis egy lány van a dologban! -mutatott rám borotvájával, amiről rám röpült egy csomó hab.

 -Kösz... És nem teljesen... -töröltem meg az arcom.

 -Akkor egy fiú? -Hőkölt hátra. -Akkor mégis igaz?

 -Hülye vagy! -vágtam hozzá a törölközőmet és úgy, ahogy voltam, póló nélkül, kimentem a hűvös teraszra.

Nem tudom milyen régóta lehettem ott kint, mikor az előbb oly nagyon ledöbbent barátom kilépett az ajtón és hátulról átölelt. Nem tudtam mire vélni ezt a mozdulatát, így a reakcióm annyiból állt, hogy nagyokat pislogtam és nem vettem levegőt.

 -Most miért nem lélegzel? -kérdezte és elengedett (nagy sajnálatomra).

 -Csak mert... Nem tudom... SEMMIT NEM TUDOK!!

 -Nyugi. még azt sem, hogy esetleg....

 -Meleg vagyok? Ha azt mondom, hogy az, akkor elpártolsz tőlem?

 -Nem fogok. Már az elejétől sejtettem, mikor a show-kban felhozták, akkor egyre biztosabb voltam benne. -mondta, én meg könnybe lábadt szemekkel néztem Hong Kong esti fényeit.

 -Ugye milyen szép? -kérdeztem abban reménykedve, hogy sikerül témát váltanom.

 -Kérlek, chingoo! Legyünk gyorsan túl rajta! Mondd el az igazat és ígérem, soha többet nem kérdezek ezzel kapcsolatban! -guggolt le elém és megragadta a kezem. Szabad tenyeremmel megtöröltem a szemem és ránéztem:

 -Elmondom!

 -Akkor a koncertes akciódat is!

 -Rendben...