3. I am your Angel

  Már szinte rabszolgának éreztem magam, ahogy adogattam a csókokat. Hirtelen feltűnt, hogy az ingem milyen mocskos lett. A főnököm mindig is allergiás volt arra, ha valaki ezt a hófehér inget összekoszolta, az enyémre most pedig alig lehet ráismerni.
 - Az ingem...
 - Nem lesz már sokáig rajtad. Nem kell aggódnod miatta.
 - De igenis rajta lesz! - szólt valaki mögülünk.
 L dühösen odakapta a fejét, majd kitekeredve én is. Csak én hálásan. Majd mikor tudatosult bennem, hogy kit is látok, felbátorodtam és fellöktem L-t.
 Woohyunhoz rohantam és elrepültünk, minél messzebb az alvilág erejétől.

 - Mégis mi a csudáért jöttél vissza? - kértem számon.
 - Mert megígérted, hogy elviszel egy üdítőre. Aztán eszembe jutott, hogy te most éppen vitatkozol és az eddig hallottakból nem tudtam csak arra következtetni, hogy baj van. Ezért a lehető leggyorsabban visszajöttem.
 - De miért emlékszel? Hisz elfelejtettem veled mindent...
 - Akkor nem sikerült...
 - Hát persze! Ha az alvilág közelében teszek valamit, az nem tud úgy hatni, mint ahogy kéne. De ilyenkor kéne hogy legyen mellékhatása... Mondd, nem érzel valami furcsát?
 - De. Nem akarok már meghalni... meg még van valami...
 - Micsoda? Kérlek mondd el! - kérleltem nagy szemekkel.
 - Semmi, semmi. Nem lényeges. - rázta aranyosan a fejét.
 - Jó. A lényeg végül is az, hogy már nem akarsz öngyilkos lenni. - mosolyogtam rá.
 - Már nem. Na de akkor menjünk és igyunk valamit ennek örömére. De én szeretnék fizetni, elvégre megváltoztattad az életfelfogásom. - nevetett.
Olyan aranyos volt. Legszívesebben megzabáltam volna, de nem vagyok vámpír, hogy ezt tegyem vele. Inkább a lelkében olvasgattam.
 "Hoppá hoppá! Ennek a srácnak ferdehajlama van... Hupszi. Ez lesz az a mellékhatás, amit nem mond el."

 Beültünk egy kávéházba és beszélgettünk. Elmondta, hogy mennyire megrázta az, hogy szinte minden szerettét elvesztette. Ezért akart leugrani. Hogy újra velük lehessen.
Nagyon megsajnáltam és már azon gondolkoztam, hogy megszervezzek-e neki egy találkozót velük. "De ezzel megint csak egy csomó szabályt megsértenék... Aish mit csinálhatnék?"
 - És veled mi van? - kérdezett vissza.
 - "Hajajj" Nekem sincsenek rokonaim. De nekem nem is voltak. Én csak megszülettem és valakinek odaadtak, hogy neveljen fel. - próbáltam vázolni a szitut.
 - De akkor te most tényleg angyal vagy?
 - Csssssst! - tapasztottam be a száját. - Ne ilyen hangosan! Igen az vagyok és erről csak te tudsz az emberek közül.
 - És varázsolni is tudsz? - suttogta.
Az előttem lévő bögrére meredtem és kinyújtott mutatóujjam segítségével megemeltem.
 - Wooooow!!! - ámult el. - Én is szeretnék varázsolni!! - mondta gyermekien.
 - Sajnálom, de emberek nem varázsolhatnak. Ahhoz angyalnak kell lenned...
 - Akkor csinálj belőlem angyalt! - hajolt bele az arcomba.
 - Az angyalság nem csak abból áll, hogy varázsolgatunk. Sokkal több van mögötte. Például egy életen át, ami hosszabb, mint az embereké, egy számunkra kijelölt családot kell figyelnünk és segítenünk generációkon keresztül. Én a te családodat kaptam. Nagyon rendes emberek voltak, biztosíthatom. És most ha te meghalnál, elveszteném a munkám és lehet, hogy meghalnék. Ezért jöttem ide. Hogy ne haljon ki ez a család.
 "Állj állj állj! Ha én most beleszeretek és együtt leszünk, akkor is kihal a család, hiszen mi ketten nem tudunk... Ne, ez miért nem esett le eddig?"
 - Min gondolkozol? - kérdezte.
 - Nem lényeg.
 - Ez milyen jó lehet már! - ábrándozott. - És ha meghalnak, akkor te kíséred őket a túlvilágra? Tényleg létezik menny? És a pokol?
 - Én a menny és a pokol között vagyok. Ha meghal valaki, én döntök arról, hogy hova kerül. Az a valaki, akit ma láttál, a pokolból jött. Ha öngyilkosságot követsz el, az bűn. Így akármennyire is fájt volna, oda kellett volna adnom téged annak a mocskos...
 - Értem. Nem leszek öngyilkos. Látom a szemedben, hogy kedvelted a családom és nem szeretnék az lenni, akit a pokolba kell kísérned. - mondta komolyan.
 - Köszönöm. - bólintottam.
 Ezután haza kísértem és megígértettem vele, hogy ez a nap a mi titkunk marad.
 - Akkor nem láthatlak többet? Visszamész a mennybe?
 - Igen. De köszönöm, hogy beszélgethettem veled. Eddig csak egy Nammal beszélgettem. Vigyázz magadra! És kerüld a veszélyes dolgokat!