1. Ki mellett ébredtem?

J-Hoon szemszög 

 Egyik reggel fölkelek és egy pár, ismeretlen Nike cipőt találok az ágyam mellett. Felegyenesedek és körbenézek. Egy feneket pillantok meg szorosan mellettem. Formás kis popsi, már kezdem azt hinni, hogy lány az illető, de mikor feljebb viszem tekintetem, egy gyönyörű fiú arcot találok. Csak tudnám ki az arc tulajdonosa.
 Felmerülnek bennem a kérdések, hogy mégis mi a frász történt és, hogy miért fáj a fenekem, de egy ilyen látvány mellett eltörpülnek ezek a kérdések. Közelebb hajolok hozzá, félre söpröm ultra puha tincseit, úgy csodálom, ahogy alszik.
 Aprókat szusszant, majd ébredezni kezd. Kicsit távolabb húzódom és várom, íriszeibe nézhessek.
 - Jó Reggelt! - köszöntöm ismeretlen vendégem.
 - Jó... Ki vagy te? És én miért vagyok itt? - kiáltozik.
 - Ya, ya! Halkabban, most keltem fel! Még érzékeny a fülem.
 - Nem érdekel! Mi a szart keresek én itt?
 - Nem emlékszel semmire? Az jó, mert... én se... - mosolygok hülyén.
 - Na mindegy, én húzok haza! - indul meg, de visszatartom.
 - Legalább egy kávét igyunk meg! - kérem.
 - Hogy ne?! Hogy aztán megmérgezz?!
 - Nem foglak, nyugi. Képtelen lennék rá.
 - Mert? - kerekednek ki szép szemei.
 - Mert nem. Valami történt este, ami miatt nem tudnálak bántani. Nem tudom, hogy mi, de valami biztos, különben már halott lennél!
 - Hát kösz. Áhh, fáj a fejem! Tudod mit? Inkább mégis elfogadok egy kávét.

  Lemegyünk a konyhámba és útközben összeszedjük a valamiért szétdobált ruháinkat. Leülünk az asztalhoz és szép lassan, kínos csöndben kortyolgatjuk a forró kávét. Egyre jobban érdekel a srác, így nem tudom megállni, hogy ne kérdezgessek tőle:
 - Ha már itt kávézgatunk, elárulhatnád a neved!
 - Minek? Nincs közünk egymáshoz.
 - "Minek?" Csak mert seggbe raktál, azért. Mondjuk igazad van: Nincs jogom tudni, hogy ki az az ember, aki legelőször le tudott teperni, tényleg...
 - Seggbe raktalak? Mi a rákot csináltunk mi tegnap? Vagyis miért? Aish, Heedo ez nem rád vall...
 - Szóval Heedo-nak hívnak! - kapom el.
 - NEM! ÉN ANONIM VAGYOK! - próbál védekezni.
 - Nem hiszem. - nevetek szerencsétlenkedésén. - Junghoon vagyok. - mutatkozom be.
 - Én pedig senki. Örülök a... a minek is? Ez nem találkozás...
 - Hát ez nem. A találkozás valahol az ágy körül volt.
 - Jah. Most lépek. - teszi le a bögréjét.

 - J-jó... De azért remélem, még találkozunk! Úh, várj! Ha a nevedet nem is, legalább a arcod had jegyezzem meg! - kapom el a karját. Vállat von, én előkapom a telefonomat és lövök egy képet.
 - Most ezt miért is kellett? - értetlenkedik.
 - Csak mert olyan gyönyörű az arcod.
 - Ez most bók volt? Áh, mindegy. Csá! - lép ki flegmán az ajtón.
 Szomorúan, mégis jó kedvvel nézek utána. Elkap az a fura érzés, mit akkor érzek, mikor olyat álmodom, amiből csak annyira emlékszem, hogy ki a főszereplő rajtam kívül és, hogy volt közöttünk valami.
"Mégis mi történt tegnap?"