3. Ki mellett ébredtem?

J-Hoon szemszöge

   Hirtelen a jó kedvem eltűnik, a helyébe Benji lép. Ő nem tud arról, hogy meleg vagyok, de most elárulom magam. Ő erre, természetesen megértem, kiakad, majd a szobámba viharzok, mielőtt veszekedés törne ki köztünk. Bekapcsolom a tévét és csak nézek ki a fejemből. Próbálom feleleveníteni az emlékeim, ami nagy nehezen egy icipicit sikerül is.
 "Te szent Isten!  Hogy ez... mi... azta rohadt! Elég durvára sikerült az est... Viszont a neve nincs "alvó társamnak" iszonyat jó teste van. Nem csodálom hogy hagytam neki, hogy felülre kerüljön."
 Sokat gondolkodtam rajta és arra jöttem rá, hogy tetszik. Nem tudom, ki ő meg ilyenek, de kell nekem!
 Elhatározom hogy este megint elmegyünk bulizni, ezt Benjivel is tudatom, mikor valahonnan hazajön.
  - Én nem akarok menni. Menj egyedül! - kapom a választ.
  - De miért? Mi bajod van? Eddig akárhányszor hívtalak, mindig jöttél... Most miért nem?
  - Mert talán nem tetszik az, amit tegnap műveltünk? - flegmázik. - Biztos, hogy nem megyek.
  - Aish, nem akarok egyedül menni. - szomorkodom. - Akkor nem megyek. - vágom be a durcit.
  - Ha ilyen nagyon mehetnéked van, menj le a boltba! - nyom a kezembe egy papír fecnit.
Egy hangosat ciccegek, majd felöltözködöm.

  Felveszem a cipőmet és lerohanok a legközelebbi boltba. Megkeresek mindent, ami a  papíron van és beledobálom a kosaramba. Épp a tejet keresem, mikor elsuhan előttem egy ismerős árny. Ő az...! Abba az irányba futok, amerre őt láttam, de mire odaérnék eltűnik. Meg kell találnom!
 Össze-vissza rohangálok a sorok között, hátha... de nem. Csalódottan vonszolom magam a kasszához... és meglepetésemben eldobom a kosaram, amiben a tojás mind összetörik.
  - Jól van? - kérdezi Ő kedves hangon. Úgy látszik nem esik le neki, hogy ki vagyok.
  - I-igen. Tudsz nekem segíteni? - kérem, mivel nem nagyon akarta felajánlani a segítségét.
  - Ja igen, persze! - ezzel kislisszol a kassza mögül és mellém guggol egy csomag papír törlő társaságában. Gyorsan feltakarítja a tojást a földről, majd mikor menne vissza a helyére megállítom. Értetlenül néz rám, én meg csak mosolygok reakcióján. Megragadom a csuklójánál és a mirelit sorba húzom.
  - Ha segíthetek még valamiben, akkor kérem szóval mondja, ne használjon erőszakot, anélkül is megtalálom... - próbálkozik a szabadulással.

  Annyira boldog vagyok most, hogy rátaláltam és hogy ennyire közel van hozzám, hogy csak iszom a szavait, felfogni viszont nem tudom, csak egy hatalmas mosollyal az arcomon sietve  vonszolom magam után.
 Mikor az emberektől elég távol kerültünk, a fiút a hátával a hűtő ajtajának támasztottam úgy figyeltem.
  - Sz-szóval akkor miben segíthetek? - kérdezi félve.
  - Meg se ismersz? - kérdezem kicsit közelebb hajolva hozzá.
  - Ööö... khmnemkhm...
  - Khm mi?
  - De... de nem szívesen gondolok rád...
  - Hogy mi????? - kerekednek el a szemeim. - Ezt mégis hogy érted?
  - Úgy hogy nem akarom megtörténtté nyilvánítani azt a... valamit... amit csináltunk...
  - Olyan rossz volt?
  - Nem az... Aish... hagyjuk! Hagyj dolgozni!
  - Sajnálom, de nem tehetem. Képtelen vagyok rá.
  - De engem kirúgnak! - próbálkozik továbbra is.
 Közelebb hajolok hozzá,ajkaink már majdnem összeérnek. Elfordítja fejét és indulni készül, de két karom a feje két oldalán neki támasztom a hideg ajtónak.
  - Kérlek! Én ezt az egészet úgy, ahogy van, el szeretném felejteni.
  - Hát jó. - sértődöm meg. - Ha ilyen vagy.... - elfordulok tőle és karjaimat összefonom magam előtt, mint egy kisgyerek.
  - Akkor én most visszamegyek dolgozni. Elnézést a kellemetlenségért! - veszi elő tisztelet tudó hangját.
 "Most könnyen szabadultál, de figyelmeztetlek: most már tudom, hol talállak!"
  - Basszus, nem néztem meg a nevét a névtábláján!!!