Oh Sehun egy emlékcafata
Középiskolás éveim első felében nem voltam valami társasági lény. Előző iskolámban megtanultam, attól hogy jól néz ki valaki, még nem lesz király. Odáig meg vissza voltak tőlem a lányok, de csak az arcom miatt. Ha megszólaltam, már fogták magukat és leléptek. Ezt sose sikerült megértenem. Így eldöntottem, hogy középiskolában hagyom az egészet a fenébe és a szabad időmet a könyvtárban töltöm. Ott nem számít hogy nézel ki. Ugyanolyan könyvmolynak számígasz, mint a többiek. Nincsenek tarsadalmi létrák,vagy minek szokták nevezni ezt...
Egyenruhánk volt, hogy ne a kinezetünk alapján válasszunk barátokat, így azzal nem kellet foglalkoznom. A sok könyv olvasás miatt viszont szemüveget kellett hordanom. A szüleim nem engedték a kontaktlencsét... Úgyhogy már kilógtam a többiek közül. Remek! De mint azt már említettem a könyvtárban nem számít hogy nézel ki. Csak ülsz az asztalnál és bújod a könyveket.
A kedvenc olvasmányaim általában a kaland regények, de újabban rászoktam a verses kötetekre és a... mangákra. Na igen.. a mangák. A tanáraink nem békélnek meg a mangákkal, de nem is értem, hogy akkor miért van egy külön polcsor nekik... Na mindegy... tanár logika. A lényeg, hogy rajuk szoktam, ami egyrészben vicces, merthogy ugye én a kaland regényeket szeretem, amiben a leheto legkevesebb romantika van, a mangáknál viszont pont azokat szeretem, amik nyálasak... Érdekesen működök, ugye? Hiába döntöttem már el az általánosban, hogy nekem nem kell barátnő, meg ilyenek, ha mangát olvastam általában depisen tértem haza, amit a szüleim az iskola miatti stressznek tudtak be.
Ha mangát olvastam magányos lettem, depresszióba estem, eszembe jutottak előző kudarcaim. De akkor miért is olvastam őket? Fogalmam sincs. Viszont visszanézve a legtöbb könyvtárban játszódott. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem elégszem meg a könyvtári mangákkal, hanem magamnak rendelgettem a fiú x fiú mangákat. Hogy miért? Mert amiben hetero párok vannak, az mind sablonos. A yaoiban viszont valami mindig más.
Egyik délután magammal vittem az egyik yaoi mangámat, mert nem bírtam addig várni vele, míg haza érek és már a szünetekben olvasni akartam. Le is ültem az egyik asztalhoz és fellapoztam, mikor az egyik sunbae elém ejtette a könyveit. Nem tudom hogyan sikerült neki, de az összes keménykötésű rám és a mangámra esett, ezzel beborítva minket.
- Aish! Mi a túróért kell ennyi könyv? - hallottam, ahogy szitkozódik. - Jól vagy?
Fejemet fogva kimászom a könyvek alól. - Talán megmaradok.
- Fuh, apám, mekkora dudorod van... Nagyon sajnálom, tényleg! - tapogatja meg homlokom.
"Azta! Az első sunbae, aki hozzám szól. És hozzám ér... Várjunk csak..!" - előkaparástam a mangám, kilapítottam a lapjait és a fiú arca mellé tettem.
- Mit művelsz? - kapta ki kezemből.
- Semmit, csak hasonlítasz erre a figurára itt! - mutattam neki az oldalt. - Amúgy, mi ez a sok könyv? - "Mi ez a duma? Ráadásul felsőbb évessel... Sehun, neked elmentek otthonról?" - Ezek nem szerepelnek a sunbae-ék olvasmányainak listáján...
- Tudom, de próbáltam több forrásból összeszedni a cuccokat, viszong fogalmam sincs, honnan kéne. Várj... most azt mondtad, hogy kívülről fújod az olvasmánylistát? - nézett rám, akár egy ufóra.
- I..igen.. és el is olvastam mindet...
- Na ne! Te vagy az én emberem! - csapta össze kezeit. - Xi Luhan vagyok, és mostantól te segítesz nekem.
- Várj, mi? Mi az, hogy segítek? És én mit kapom cserébe?
Felemelte a mangám és meglengette előttem.
- Ezt!
- Hogy miiiiiii??? - vékonyodik el a hangom.
- Vajon miért olvashatod? Élvezed a storyt, nem? Akkor ezt lesz a fizetség.
- De én... nekem eszem ágában sem volt, hogy ezt... megvalósítsam!! Csak olvastam!
- Persze. Minek olvasol olyat, ami igazából nem is érdekel?
- Nem tudom...
- Na gyere! Az első segígséged: vigyük vissza ezeket az őskövületeket a helyükre és keressünk olyanokat, amikből össze is tudok szedni valamit, oké?
Ezzel a kezembe nyomott két, kb.700 oldalas könyvet és a helyére vittem őket. Magasra kellett nyújtóznom, hogy felrakhassam őket, mire az egyik leverte a mellette lévőt és felém kezdett zuhanni.
"Minden elsötétült"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése