Takuya
Megkérdeztem, hogy miért sírt, de válasz helyett egy számomra érthetetlen kérdést tett fel.- Ki a legjobb barátod?
- Nekem?
"Ki? Nincs legjobb barátom, illetve talán kis koromban volt egy lány... De őt a baleset után többet nem láttam."
- Igen. Neked. - bólintott.
- Nekem nincs lb-m. A baleset óta senkivel nem voltam olyan jóban, mint... mint azzal a... azzal a..
- Azzal a... ? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Nem tudom, miért érdekel ez téged, de sajnos nem tudok rá rendes választ adni. Annyit tudok hogy volt valaki kiskoromban, aki nagyon okos volt és kicsit pimasz...
- Semmire nem emlékszel? - állt fel. Közel lépett hozzám és a fülembe kezdett suttogni. Valami mondóka volt... Nagyon ismerős... de honnan?
- Ez mi? - kérdeztem.
Yongseok
Láttam, hogy nagyon nem akarja a tudtomra adni, hogy ki is igazából az a valaki. Az emlékei használhatatlanok. Úgy gondoltam, ha elkezdek a fülébe suttogni, hamarabb eljut az agyáig az üzenet: Én vagyok az. Velem voltál éjjel-nappal együtt.- Ez mi? -kérdezte.
"Na jó, feladom. Ez nem megy. Ha erre nem emlékszik, akkor reménytelen. Bár ha rá is jönne, az se lenne szerencsés számomra, mert akkor viszont sosem szerethetne meg "úgy". Akkor a rég elfeledett barátja lennék és nem a párja. Jobb is így."
- Hát akkor mindegy. - mosolyogtam rá. - Amúgy miért is jöttél?
- Ja csak...
- Normálisan válaszolj! - szóltam rá. A szemembe nézett és szólni kívánt de...:
- Ajusshi most mit fog csinálni? - hallottuk a kislány hangját, aki ezekszerint végig velünk volt.
- Te még itt vagy? - kérdeztük szinte egyszerre.
- Tessék, itt egy cukorka, amiért idevezettél. - simogatta meg Taku a lányka fejét, akinek az arcára fülig érő mosoly húzódott.
- Ajusshi, maga nagyon aranyos! Köszönöm szépen! - hajolt meg, aztán az én kérésemre visszament játszani.
- Nos? Válaszolj!
- Erre nem tudom, hogy válaszoljak... - mondta és megragadta a karom, majd rángatni kezdett.
Nem tudom honnan került ide egy karaoke bár, de a kezemet rángató fél megtalálta és az egyik szobába vezetett.
- Most mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.
- Énekelek? - kérdezett vissza.
- És mikor válaszolsz? - rángattam ingujját.
Bekapcsolt egy számot. Ha jól tudom egy Big Bang szám volt az. Elindult a dal, de nem kezdett el énekelni, hanem felém fordult, egész közel megállt előttem és mélyen a szemembe nézett.
Ideges lettem a közelségétől és egy nagyot nyeltem. Ő minden mozdulatomra figyelt, meg nem szakítva a szemkontaktust.
- Yongseok... te... neked... nem hiányzik... - keresgélt szavai között.
- Mi? Mi hiányzik?
- Hát hogy... hogy... amit csináltunk... - nyelte el szavait.
- M-Mit csináltunk? Takuya beszélj érthetően, kérlek. - ragadtam meg vállait. Ő erre lesöpörte kezeimet onnan és magához húzott. Szorosan átölelt és a nyajamba bújt.
- Hiányzol! - suttogta.
"Hiányzom neki? Hogy? Milyen értelemben? Várjunk csak... Ő most átölel és azt mondja hiányzom... "
- E-ezt hogy érted? - kérdeztem. - Hyung, válaszolj!
- Csak úgy, hogy hiányzol. - nézett szemeimbe.
- De miért? Megint le akarsz feküdni velem? - csodálkoztam.
- Mondhatjuk úgy is.
"Na, király ágyas lettem..."
- De nem úgy, ahogy te gondolod. Én nem csak egyszerűen azt akarom... Én téged akarlak. - halkult el majd végig simított állkapcsomon és a számhoz hajolt. Nem érintette meg, csak a leheletét éreztem ajkaimon.
" Akar? Engem? Komolyan? Úristen!!"
Nem bírtam tovább a közöttünk lévő távot és kicsit megemeltem a fejem, így ajkaink összeérthettek.
Takuya
Nem tudtam választ adni neki. Ha csak úgy közlöm vele, hogy belehabarodtam, az nem hagy akkora nyomot benne. Ki kellett találnom valamit, hogy hatásos legyen a vallomásom.Eszembe jutott, hogy most nyitottak egy karaoke bárt és már nagyon elszerettem volna oda menni. Akkor miért ne mehetnék azzal, akit szeretek. Nem vártam meg a reakcióját a rángatásomra, csak vonszoltam magam után.
Leültettem az egyik hangszigetelt szobában és bekapcsoltam egy számot. Majd mikor vége lett, újra fel tette kérdését. Most már kicsit kapizsgáltam a válasz adásomat, de abban neki is közre kell működnie.
Először szavakkal próbálkoztam, de hamar feladtam, mert nem jutottunk egyről a kettőre. Aztán rájöttem, hogy a cselekvés néha többet ér a szavaknál. Közelebb húztam hát magamhoz és csókra hajtottam a fejem, de alig nehány miliméterre csodás szája előtt megálltam.
Vártam, hogy mit fog csinálni. Szerencsémre pont azt tette, amit szerettem volna.
Megemelte buksiját és megcsókolt. Szerintem abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere. Tudtam, hogy ő is akar engem.
Visszacsókoltam, majd a nyelvemet használatba véve éreztettem vele, mennyire szeretem.
- Szeretlek. - váltam el ajkaitól. - És azt szeretném, hogy ez a vallomás célba érjen.
- Takuya hyung.. ezt mikor döntötted el? Vagyis mióta érzel így? - kérdezte.
- Azóta, mióta együtt töltöttük azt az éjszakát. - mosolyogtam.
Yongseok
- Azóta, mikor együtt töltöttük azt az éjszakát. - mondta.
"Hahahaa! Tudtam, hogy ha szerelemből teszem, amit teszek, abból rossz nem történhet. Lehet, hogy nem leszek többé a legjobb barátja, de a szerelme viszont igen. És ez nekem épp annyira tökéletes."
- Mi lesz a bandával? - kérdeztem. Elgondolkodott.
- Soha nem veszünk össze, szeretni fogjuk egymást, elővigyázatosak leszünk és csendesek. - bólintott a végén.
- Rendben.
" Akkor most már tényleg én leszek Amazing - Bad Lady (csodálatos-rossz lány)."
Írói megjegyzés:
Milyen irónikus, hogy ez az egész kapcsolat köztük az Amazing - Bad Lady koreográfiája miatt kezdődött, aztán Takuya összefutott egy szép, de rossz lánnyal és a legjobb barátját is így írja le. ^.^
( Nem tudom, hogy hoztam ezt össze xD )
