School 2013 - A színfalak mögött 2. rész

  Annyira aranyos volt, mikor bevallotta, hogy szeret. Sosem gondoltam volna egy percig se róla, hogy meleg. De már tudjuk az igazságot, legalábbis az övét. Én ugyanis még mindig harcolok az ellen, hogy homi legyek.. Bár mondjuk, így, hogy Jongsuk velem lenne.... Mi? Nem!

  Másnap visszamentünk forgatni és még vagy 10-szer le kellett smárolnom, ami ugye neki jól esett, nekem viszont egy kicsit se. A sírógörcs megint elkapott, de egy nagy sóhajtással legyőztem.
  Azt vettem észre, hogy Sukkie egyre erőteljesebben és szerelmesebben csókol vissza. Igyekszem teljesen érzelem mentesen csókolni, de... egyre nehezebben megy...
  Egyik este aztán végleg betelt a pohár....
  - Jongsuk! -rontottam volna be a fürdőbe hozzá, de bezárta az ajtót. Mikor végzett a zuhanyzással vizes testtel, egy szál alsó gatyában lépett elém. - Nem akarom ezt így folytatni!  Csinálnom kell valamit! - néztem rá, mint egy őrült. A fiú értetlenül nézett vissza.
  - Jongsuk, én... Ez így nem megy. Képtelen vagyok erre lelkileg.  Olyan érzések törnek elő, amik elől a világvégére tudnék futni. Ezt nem bírom.
  - Most azt kívánod, bárcsak ne vallottam volna be tegnap, igaz? Lehet, hogy elmondtam, de nem várok tőled semmit. Nekem te csak egy álom vagy és az is maradsz. Nem kell emiatt aggódnod. - veregette meg a vállam vigasztalásként.
  - Nem, nem érted. Nem ez a probléma.
  - Hanem? - tárta szét karjait.
Kapva a pillanaton megöleltem. Szorosan zártam erős karjaim közé a vékony testet. Fejem a vállába fúrtam és mélyen belélegeztem az illatát.
  - Woobin...?
  - Ez a probléma... , hogy szeretlek. - mondtam és megcsókoltam.
  Ez a helyes válasz. Szeretem.
Még erősebben fogtam, majd mikor végre visszacsókolt, az ágy felé kezdtem húzni..

  Ezek után már zökkenő mentesen haladt a forgatás. A bromance is könnyebb volt.
  Egy lánnyal sem éreztem magam ennyire jól, mint vele. Valamiért mindent jobban csinál, mint ők.
A színfalak mögött nem hagyjuk egymást békén. Össze-visszacsipkedjük egymást, lökdösődtünk, csikiztük egymást meg ilyenek. Ha rákérdeztek, hogy tényleg melegek vagyunk-e, mindig egymásra néztünk, majd elröhögtük magunkat és próbáltuk a legtermészetesebben tagadni.
Pedig azok voltunk....de az emberek miatt nem derülhetett ki a kapcsolatunk.
  De azért, mikor nem láttak, váltottunk egy-két csupán pár pillanatig tartó csókot. Szinte loptuk a csókokat. És ezek hiába voltak "tiltottak", ezek voltak talán a legédesebb érintések és csókok.
  Ha netalán ezek a pillanatok elmaradtak, otthon mindig bepótoltuk az elmulasztott együtt létet. Amit eddig csak rémálmaimban tettem vele, azt most a valóságban, de már nem volt szörnyű. Sőt...

School 2013

  Szeretem. Nagyon. Mindent olyan tökéletesen, hiba nélkül csinál, még... még azt is... Imádom, ahogy esténként hozzám simul, ahogy ölel, ahogy puha bőrével megérint, ahogy csókol, ahogy mozog.... Nem  hittem volna, hogy egy dorama ennyire meg tudja változtatni az életem.... 
  Köszönöm. Köszönöm, hogy felkértek rá. Életem legcsodálatosabb doramája volt. Végre rátaláltam a boldogságra...

Az ihlet adóm:  

~ The End~