7. Amazing - Bad Lady

Takuya

  Megkérdeztem, hogy miért sírt, de válasz helyett egy számomra érthetetlen kérdést tett fel.
  - Ki a legjobb barátod?
  - Nekem?
"Ki? Nincs legjobb barátom, illetve talán kis koromban volt egy lány... De őt a baleset után többet nem láttam."
  - Igen. Neked. - bólintott.
  - Nekem nincs lb-m. A baleset óta senkivel nem voltam olyan jóban, mint... mint azzal a... azzal a..
  - Azzal a... ? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
  - Nem tudom, miért érdekel ez téged, de sajnos nem tudok rá rendes választ adni. Annyit tudok hogy volt valaki kiskoromban, aki nagyon okos volt és kicsit pimasz...
  - Semmire nem emlékszel? - állt fel. Közel lépett hozzám és a fülembe kezdett suttogni. Valami mondóka volt... Nagyon ismerős... de honnan?
  - Ez mi? - kérdeztem.

Yongseok

  Láttam, hogy nagyon nem akarja a tudtomra adni, hogy ki is igazából az a valaki. Az emlékei használhatatlanok. Úgy gondoltam, ha elkezdek a fülébe suttogni, hamarabb eljut az agyáig az üzenet: Én vagyok az. Velem voltál éjjel-nappal együtt.
  - Ez mi? -kérdezte.
 "Na jó, feladom. Ez nem megy. Ha  erre nem emlékszik, akkor reménytelen. Bár ha rá is jönne, az se lenne szerencsés számomra, mert akkor viszont sosem szerethetne meg "úgy". Akkor a rég elfeledett barátja lennék és nem a párja. Jobb is így."
  - Hát akkor mindegy. - mosolyogtam rá. - Amúgy miért is jöttél?
  - Ja csak...
  - Normálisan válaszolj! - szóltam rá. A szemembe nézett és szólni kívánt de...:
  - Ajusshi most mit fog csinálni? - hallottuk a kislány hangját, aki ezekszerint végig velünk volt.
  - Te még itt vagy? - kérdeztük szinte egyszerre.
  - Tessék, itt egy cukorka, amiért idevezettél. - simogatta meg Taku a lányka fejét, akinek az arcára fülig érő mosoly húzódott.
  - Ajusshi, maga nagyon aranyos! Köszönöm szépen! - hajolt meg, aztán az én kérésemre visszament játszani.
  - Nos? Válaszolj!
  - Erre nem tudom, hogy válaszoljak... - mondta és megragadta a karom, majd rángatni kezdett.
 Nem tudom honnan került ide egy karaoke bár, de a kezemet rángató fél megtalálta és az egyik szobába vezetett.
  - Most mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül.
  - Énekelek? - kérdezett vissza.
  - És mikor válaszolsz? - rángattam ingujját.
  Bekapcsolt egy számot. Ha jól tudom egy Big Bang szám volt az. Elindult a dal, de nem kezdett el énekelni, hanem felém fordult, egész közel megállt előttem és mélyen a szemembe nézett.
Ideges lettem a közelségétől és egy nagyot nyeltem. Ő minden mozdulatomra figyelt, meg nem szakítva a szemkontaktust.
  - Yongseok... te... neked... nem hiányzik... - keresgélt szavai között.
  - Mi? Mi hiányzik?
  - Hát hogy... hogy... amit csináltunk... - nyelte el szavait.
  - M-Mit csináltunk? Takuya beszélj érthetően, kérlek. - ragadtam meg vállait. Ő erre lesöpörte kezeimet onnan és magához húzott. Szorosan átölelt és a nyajamba bújt.
  - Hiányzol! - suttogta.
 "Hiányzom neki? Hogy? Milyen értelemben? Várjunk csak... Ő most átölel és azt mondja hiányzom... "
  - E-ezt hogy érted? - kérdeztem. - Hyung, válaszolj!
  - Csak úgy, hogy hiányzol. - nézett szemeimbe.
  - De miért? Megint le akarsz feküdni velem? - csodálkoztam.
  - Mondhatjuk úgy is.
 "Na, király ágyas lettem..."
  - De nem úgy, ahogy te gondolod. Én nem csak egyszerűen azt akarom... Én téged akarlak. - halkult el majd végig simított állkapcsomon és a számhoz hajolt. Nem érintette meg, csak a leheletét éreztem ajkaimon.
 " Akar? Engem? Komolyan? Úristen!!"
Nem bírtam tovább a közöttünk lévő távot és kicsit megemeltem a fejem, így ajkaink összeérthettek.

Takuya

  Nem tudtam választ adni neki. Ha csak úgy közlöm vele, hogy belehabarodtam, az nem hagy akkora nyomot benne. Ki kellett találnom valamit, hogy hatásos legyen a vallomásom.
 Eszembe jutott, hogy most nyitottak egy karaoke bárt és már nagyon elszerettem volna oda menni. Akkor miért ne mehetnék azzal, akit szeretek. Nem vártam meg a reakcióját a rángatásomra, csak vonszoltam magam után.
 Leültettem az egyik hangszigetelt szobában és bekapcsoltam egy számot. Majd mikor vége lett, újra fel tette kérdését. Most már kicsit kapizsgáltam a válasz adásomat, de abban neki is közre kell működnie.
  Először szavakkal próbálkoztam, de hamar feladtam, mert nem jutottunk egyről a kettőre. Aztán rájöttem, hogy a cselekvés néha többet ér a szavaknál. Közelebb húztam hát magamhoz és csókra hajtottam a fejem, de alig nehány miliméterre csodás szája előtt megálltam.
 Vártam, hogy mit fog csinálni. Szerencsémre pont azt tette, amit szerettem volna.
Megemelte buksiját és megcsókolt. Szerintem abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere. Tudtam, hogy ő is akar engem.
Visszacsókoltam, majd a nyelvemet használatba véve éreztettem vele, mennyire szeretem.
  - Szeretlek. - váltam el ajkaitól. - És azt szeretném, hogy ez a vallomás célba érjen.
  - Takuya hyung.. ezt mikor döntötted el? Vagyis mióta érzel így? - kérdezte.
  - Azóta, mióta együtt töltöttük azt az éjszakát. - mosolyogtam.

Yongseok

  - Azóta, mikor együtt töltöttük azt az éjszakát. - mondta.

 "Hahahaa! Tudtam, hogy ha szerelemből teszem, amit teszek, abból rossz nem történhet. Lehet, hogy nem leszek többé a legjobb barátja, de a szerelme viszont igen. És ez nekem épp annyira tökéletes."

  - Mi lesz a bandával? - kérdeztem. Elgondolkodott.

  - Soha nem veszünk össze, szeretni fogjuk egymást, elővigyázatosak leszünk és csendesek. - bólintott a végén.

  - Rendben.

  " Akkor most már tényleg én leszek Amazing - Bad Lady (csodálatos-rossz lány)."

Írói megjegyzés:

 Milyen irónikus, hogy ez az egész kapcsolat köztük az Amazing - Bad Lady koreográfiája miatt kezdődött, aztán Takuya összefutott egy szép, de rossz lánnyal és a legjobb barátját is így írja le. ^.^

( Nem tudom, hogy hoztam ezt össze xD )

~VÉGE~