4. Aish! What should I do?

  - E-Elnézést! Nem akartam zavarni! -fordult el Min Hyuk.
Ellöktem magamtól szegény Sang Seob-ot és a dobos után futottam.
  - Min Hyuk-sshi!!! Várj, hadd magyarázzam meg! - ragadtam meg karját, ő kiszabadult kezeim közül és felém fordult.
  - Ő az? Aki nem keresett? Úgy látszik megtaláltad... - sütötte le szemeit.
"Miért reagál így? Azt mondta, semmit sem érez irántam. De akkor miért? Ha a csók nem jelentett semmit..."
  - Igen, ő. Négy év után most találkoztam vele először. De... Zavar? Mert akkor jobban vigyázok és csinálok semmit előtted. - ígértem meg. Barátom csak megvonta a vállát.
  - Nem zavar. Elvégre nálad ez a normális. - erőltetett egy mosolyt arcára.
Láttam rajta, hogy igazából nagyon is zavarja ez az egész, de ha azt mondja nem, akkor én hiszek neki.
  - Menj vissza hozzá és érezd egyszer igazán jól magad! - biztatott.
Megköszöntem neki a megértését és visszamentem Seobie-hoz. Letörten álldogált a csapnál és a száját tapogatta.
  - Valami baj van? -kérdeztem, mikor melléléptem.
  - Nem, csak azon gondolkodtam, hogy miért csókolsz ennyi idő után is még mindig ilyen jól. Vagy talán jobban... - Jól esett a dicsérete.
  - Tényleg? - álltam közel hozzá és megfogtam nyakkendőjét. - Te sem panaszkodhatsz! Bár mondjuk... Ki tudja, kin gyakoroltál eddig. - ugrattam. Ezen jót nevetett, én meg, mivel hangosan nevetett, befogtam a száját az enyémmel. Átölelt és úgy éreztem, mintha az a szörnyű nap meg sem történt volna.
  Akkor boldog voltam. FNC-s éveimben először őszintén. Elváltunk egymástól és megkérdeztem, hogy ez után a parti után hova megy.
  - A nagymamámhoz. Most ott lakom. Két évre ideköltöztem, mert ösztöndíjból idejárok  egyetemre, úgyhogy ő szállásolt el. - mesélte.
  - Nincs kedved átjönni? Bemutatlak Han Sung Ho CEO-nak és megkérdezem, hogy nálam alhatsz-e. Na? - néztem rá csillogó szemekkel.
  - Nem tudom. Mit fog szólni a nagyi? De amúgy, hol van a szállásotok? Hotelban? Drágám, nem Koreában vagyunk. - szólt.
"Ha Koreában együtt akarsz lenni a pároddal, akkor csak egy megoldás van: egy hotel szoba és csak Ti ketten."
  - Ne gondolj semmi rosszra. Amúgy is van szoba társam.
  - Ó! Szendvics? - nézett perverzen.
  - Hülye! Beöltöztetlek lánynak, úgy talán. De ő nem meleg...
  - Kár! - röhögött. - Ok, felhívom a nagyit és aztán mehetünk. - adta be a derekát.
  - Han CEO, Yong Hwa ssi, Jong Hyun ssi, Min Hyuk ssi... - megakadt rajta a tekintetem, mert olyan... Hogy is mondjam... Érdekes fejjel nézett rám.
  - Bemutatom Kim Sang Seob-ot.  Régóta nagyon jó barátok vagyunk és most, számomra felfoghatatlan módon bejutott ide és gondoltam, ha már itt van... Négy éve nem láttuk egymást és azt szeretném kérdezni, hogy... Nálunk alhat-e, mert lenne egy-két dolog, amit meg kéne beszélnünk. De csak,  ha Min Hyuk-sshi beleegyezik. - néztem fura arc kifejezéssel társamra.
  - Tőlem... Csak ne hangoskodjatok! - kacsintott. Sang Seob felkacagott, majd szeretett CEO-nk beleegyezése után már  mehetnékem volt. Összeszedtem a cuccaimat, megvártam Seobie-t és már el is elindultunk.
 Már mindenki aludt,mikor megérkeztünk, de a szobák falai hang szigeteltek, szóval nem hallatszik, ha visítozik valaki. Ezt az adottságot igénybe véve végig rohantunk a folyosókon, CNBLUE dalokat énekelve.
  Min Hyuk azt mondta, hogy ő jóval később jön haza, mint mi, így azt csináltunk, amit akartunk. Ötlet az akadt bőven, csak azt nem tudtuk, hogyan valósítsuk meg.
  Megfürödtünk, majd a kádból kiszállva azon ügyeskedtünk, hogyan ne essünk el a sok habtól, amit kifröcsköltünk... Feltakarítottunk és beestünk az ágyba.
  - Olyan boldog vagyok, hogy meg tudtál nekem bocsátani. Nem is tudom, mihez kezdtem volna, ha most haza kellett volna mennem vesztesként. - mondta mélyen a szemembe nézve. Válaszként belebújtam ölelésébe és nagyot sóhajtottam. - Szeretlek!
  "Úr isten! Kimondta!! Végre kimondta!!!"
Fölé hajoltam és lágy csókot leheltem ajkaira. Ő erre szenvedélyes csókba hívott, amit habozás nélkül el is fogadtam.