2. Amazing - Bad Lady

Takuya pov

„Nyugi Taku, nyugi! Gondold azt, hogy ő egy lány! Nehogy el kezdd élvezni! Szedd össze magad és NYUGI!!”

 - Umm… Yongseok… - kezdtem és zavartan kibújtam kezei közül. – Ne haragudj, de majd egyedül kigyakorlom. Ne segíts, kérlek! De... ez nem a te hibád, csak nekem most… éppen…

 - Terada Takuya!!  - jött be mérgesen Shin. – Mit mondtam én neked? Megígérted… emlékszel? Most nagyot csalódtam benned! – haragudott meg.

„ Ez milyen már? Azon sértődik meg, hogy gyakoroltam… Pff, nem értem.”

-  S-sajnálom…. De egyszerűen nem tudom elviselni, hogy ennyire béna vagyok!

Yongseok mellettem gúnyosan kiröhögött.

  - Nem vagy béna, csak akarnod kell. – mosolyodott el végre.

  - Chö, ennek még akkor se menne, ha valaki kivenné a gerincét és gumicukrot tenne be helyette.

  - Te aztán komolyan Jégherceg vagy. – nézett rá megvetően.

  - És az baj? Valakinek tisztán is kéne látnia. Ha nem tetszik, ne hallgasd! – vont vállat az említett.

  - Mondjuk, tőled nem is vártam mást. Már megszoktam. – hagyta rá a dolgot Shin. – De… egyébként valami nagyon érdekel. Mit csináltatok itt ketten? – nézett ránk gyanakvóan.

  - É-én gyakoroltam. – dadogtam. Igazából semmi olyat nem csináltunk, de akkor is kínosnak éreztem ezt a témát.

  - Azt hallottam, de a mi Hercegünk mit keres itt? Ő nem szokott sunyiban gyakorolni. – nézett a fiatalra.

  - Lejöttem, mert nem tudtam olvasni miatta és leállítottam. – mondta érzelemmentesen.

Yongseok pov

  „Ezt nem értem! Miért nem láttam eddig Takuya-t olyan szemmel, mint most? Miért nem mozgatta meg eddig a fantáziám? Pedig arcra se csúnya, ahogy pedig végig simítottam a törzsén a teste csodálatosnak bizonyult.”

 Amikor kiszabadult kezeim közül, amit akaratom ellenére cselekedtek, magyarázkodni kezdett és arra kért, hogy ne segítsek neki. A szemébe néztem, hátha meglátok benne valamit, de a zavartságon kívül semmit nem láttam.

 Már épp kezdtem szomorkodni a kérése miatt, mert még szívesen segítettem volna neki, mikor Shin lépett be a szobába. Azonnal számon kérte Taku-t, hogy mégis miért gyakorol. A gondolataim visszatértek az álarcomhoz és ilyen gondolatok röpködtek a fejemben:

Talán azért gyakorol, mert béna és ha nem akarja, hogy miatta bőgjünk le, akkor nagyon jól is teszi, hogy megállás nélkül gyakorol... És ha lebőgünk, akkor kinyírom.

Majd Shin hangot adott értetlenségének és rákérdezett, hogy mégis mit keresek itt.

Gyorsan ki kellett találnom egy érvet, amivel nem hazudok.

  - Lejöttem, mert nem tudtam tőle olvasni.

Ez volt az ok, az igazi ok, ami miatt most itt vagyok. Azt, hogy mi történt utána, azt nem fogom az orrára kötni, még akkor sem, ha hyung. Elég ha a leader tud róla.

  - Ööö… én most megyek… nektek meg jó szórakozást. – próbáltam meglépni.

  - Ez most komolyan azt mondta, hogy „Jó szórakozást!”? – néztek egymásra.

Hátranéztem és elnevettem magam az értetlen fejeket látva.

Takuya pov

„Na, ez aztán az ok! Lejött, mert nem tudott olvasni miattam. Hm… Ez furcsa, mert eddig még Casper és Sungmin ökörködése mellett is tudott olvasni. A múltkor fellépés alatt is, amíg a sorunkra vártunk a Back Stage-ben és rohadt hangos volt a zene, folyamatosan olvasott. Nekem ennél normálisabb ok kellett.”

Yongseok valamiért zavarba jött és próbált meglépni Shin elől, mielőtt neki is leesik, hogy ő minden körülmény mellett tud olvasni. Majd olyan mondat hagyta el a száját, amiért díjat is szedhetnénk, mert szinte még sosem mondott ilyet.

- Te is hallottad, vagy én vagyok süket? Ő most tényleg azt mondta, hogy… - képedt el barátom. Ő erre hátrafordult és elnevette magát.

  „Örülök, hogy jól szórakozik azon, hogy mi értetlenek vagyunk. De most tényleg! Miért mondta ezt?”

Yongseok pov

„Ó, basszus! Most elszóltam magam! Gyorsan lépjünk le!”

Mikor kiröhögtem magam, feltéptem az ajtót és visszarohantam a szobámba. Az ajtót magamra zártam és mangákba temettem magam.

 Már 20 oldalt elolvastam, s azt újra, majd újra. Egyrészt azért, mert nagyon tetszett, másrészt pedig, mert alig tudtam értelmezni.

  „Mi van velem? Eddig bármilyen környezetben tudtam olvasni, és mikor olvasok, akkor nem érdekel semmi más, a mi kizökkenthetne, de most valamiért mégsem megy. Mi a franc van velem?”

 Elhajítottam szeretett könyvemet és pihenni próbáltam. Most volt az időpont, mikor a többiek összefutottak a főfolyosó végén és mentek bulizni. Szóval, nyugodtam pihizhettem.

Egy kicsit elbóbiskoltam, aztán iszonyatosan hangos dörömbölésre lettem figyelmes.

 - A többieknek még buliban kéne lenniük… De… akkor ki dörömböl az ajtómon?? – ültem fel az ágyon és a mangáimat az ágyon hagyva rohantam az ajtóhoz.