4. Amazing - Bad Lady

Taku

  "Miért akarja, hogy mèg mindig öleljem? Ő sose szerette, ha ölelgettük. Mondjuk ez addig nem is gáz, ha csak ha arra kérne, hogy zárjam karjaim közé. De az, hogy az beüljek az ölébe... Azt nem bírnám ki józanul!"
  - Yongseokkie... én... inkább állva maradok.
Nem mondott semmit, de látszódott rajta a csalódottság.
  - A-akkor legalább mellém ülj le. Nem lesz jó, ha tovább álsz. Látszik rajtad, hyung, hogy mindjart összeesel. - nyújtotta felém a kezét.

YONGSEOK

  Mikor azt mondta, nem ül az ölembe, visszatért az eszem. "Hát persze. Mit is képzeltem? Az az értintés csak nekem volt különleges. Csak én kezdtem el vonzódni hozzá, ő nem érez semmit. Aigoo, Yongseok! Ez nem egy jó yaoi, ez a valóság."
  Józanul ránéztem és észrevettem, hogy menten összeesik. Felényújtottam a kezem, hogy legalább mellém üljön le. Némi habozás után végre az ágyra telepedett.
  - Hyung fáradt vagy? - kérdeztem.
  - Szerinted?! Nem kicsit. - mondta és eldőlt, fejét puha párnáimra helyezve. - Umm... Yongseok-ah, mi ilyen kemény?

TAKUYA

  Leültem az ágyra, mert ahogy azt ő is megmondta, nem voltam éppen a legrózsásabban. Majd feltett egy hülye kérdést.
"Az idő éjfél körül járhat. Az estém nem alakult a legnyugodtabban.. Még szép, hogy fáradt vagyok." - és ezzel a gondolattal le is feküdtem az ágyra. Kényelmes volt, majd arra lettem figyelmes, hog valami nyomja a derekamat. Odanyúltam és egy halom manga nyomódott össze alattam.  Megfordultam és elővettem egyet.
  - Ne! Ne nézd meg!! Az az enyém! - kiáltotta maknae.
  - Hyung vagyok és leader. Előttem nem lehetnek titkaid!
  - De... dedede... Akkor is! Tedd le! Nehogy...
  - "Koisuru Boukun..."?
  - ...elolvasd.
  - Késő bánat. Ember, te yaoit olvasol? Miért? - néztem rá. "Yaoi?"
  - Hát... mert... - dadogott.

YONGSEOK

 "Mi a bánat nyomhatja? Aish, a mangák! Nem tudhatja meg, hogy meleg vagyok. Azt meg főleg nem, hogy Ő tetszik nekem."
 Oda akartam kapni a tulajdonomért, de ő közelebb és gyorsabb volt. Hiába kértem, hogy ne nézze meg, hirtelen visszajött leader énje és nem tudtam neki parancsolni.
  Elolvasta a címet és megállapította, hogy ez bizony yaoi. Arcom két tenyerem közé temettem, hogy ne lássa a pírt arcomon.
  Rákérdezett, hogy miért olvasom.
"Na miért? Miért? MIÉRT? Honnan tudjam?"
  - H-hát... mert... - motyogtam tenyerembe.
  - Húú ezt egyszer úgy kipróbálnám! - kiáltott fel a könyvet lapozgatva, mire èn odakaptam a fejem. - Hupsz... Nem hallottál semmit! - mondta minden szavát kihangsúlyozva, majd elpirult.
  - De! Hallottam! Mi az? Mit láttál? - Na most elkaptam. Lehuppantam mellé.
  - S-semmit! - húzta el a mangát előlem.
  - Hyung, te meleg vagy? - hajoltam bele arcába kikerekedett szemekkel.
  - Yongseok-ah... E-ez titok! - tette ajkaimra mutatóujját.
"Uhh ez a hosszú ujj..."