1. Amazing - Bad Lady

Csak hogy tudjuk miről is van most szó xD

  

Terada Takuya vélemény

„Kiváló táncosok, Kitűnő koreográfia, csodás testek, jó stylist… Kb. így tudnám jellemezni az új klipünket. Nagyon tetszik.”

  Kim Yongseok vélemény

„Botlábú táncosok, szörnyű koreo, idióta ruhák. Egyetlen pozitívum, hogy a srácok teste nem olyan rossz. Ez az én klipjellemzésem.”

  Takuya

„Nagyon szeretek a Cross Gene leadere lenni. Imádom ezt a csapatot. Olyan megértőek velem, amiért én nem koreai származású vagyok. A bandából mindenkivel jóban vagyok. A legjobban Shin-nel, a legkevésbé a maknae-vel, Yongseok-kal. Nagyon szeretek Shin-nel lenni. Nagyon szeretem őt.”

 - Ya, nem megyünk el valahova este? Folyton csak gyakorolsz. Lazíts egy kicsit! – vette fel az ötletet szeretett hyung-om.

 - Hm… Nem tudom… De nem sokára Comeback van és még nem tökéletes a hullámom, megyek is gyakorolni! – pattantam fel.

 - Állj már meg! – ragadta meg a karom és visszarántott. – Mondom lazíts! – kért.

 - De nem tudom, hogy kell. – szomorkodtam.

 - Na, majd én megmutatom neked. Megkérdezzük a többieket is, hogy jönnének-e. Tudok egy rohadt jó helyet, ahol egy csomó csinos lány van. Kerítünk neked egyet. Casper, jössz? – fordult a rapperünk felé.

 - Hova? – kérdezett vissza.

 - Csajozni. – kacsintott rá Shinnie.

 - Megmutatjuk a ninja utánzatnak, hogy kell?  Áhh, reménytelen. – rázta a fejét. – Csak rá kell nézni.

 - Ne legyél már ilyen szegénnyel! – vágta vállba. – Biztos lesz valaki!

 - Shin…, igaza van. – néztem rá komolyan. – Én nem tudok csajozni. Méghozzá azért, mert én…

 - Hova megyünk? – jött be a szobába Yongseok, akit én csak Jéghercegnek hívok.

 - Csak csajozni. Te is jössz?

 - Megy a halál! Én ugyan nem fogom azokat a lotyókat nézegetni, ahogy a seggüket rázzák. – fintorgott.

 - Hat, úgy látszik, dongsaeng se fog egyhamar társat találni. – mondtam.

Ő erre kinyújtotta rózsaszín nyelvét és morcosan tovább ment.

 „Akkor hajrá Taku! Ki tudja, még a végén megváltozik a nemi identitásod.”

  Yongseok 

Mikor végre vége volt a próbáknak, elszigetelődtem és játszottam a hideg természetű Yongseok-ot. Lefeküdtem az ágyamra és felkaptam egy könyvet, ami nem meglepő módon Yaoi-t rejtett.

„Tudom, a lányok olvassák, de mit tegyek, ha egyszer nekem az ilyenek a normális szerelmi történetek. Szeretem és kész!”

 A szobáink nem hangszigeteltek, ezért olvasás közben meghallottam, hogy valamit tervezgetnek a szomszéd szobában. Felvettem az „álarcom” és átmentem a többiekhez.

 - Hova megyünk? – kérdeztem. „Maknae vagyok és elvileg mindenhova rángatnak, így jobbnak találtam, ha először megtudom, hova megyünk, mielőtt ki tudja hova vittek volna.”

 - Csajozni. – mondta hyung.

„Mi a frásznak mennek ezek csajozni? Ja… ők a lányokat szeretik…”

 - Megy a halál! – jelentettem ki egy kicsit hevesen. A többiek kérdőn néztek rám, így gyorsan ki kellett találnom egy jó érvet.

„Szegény lányok. Nem tehetnek róla, bár tényleg nem tetszik, amit azok művelnek az ilyen szórakozó helyeken.”

Erre a mondatomra a kis japán vezéremtől kaptam hozzászólást. Beletrafált, de én az ő helybe nem mondtam, volna, hiszen ő is azt mondta, hogy nem tud csajozni.

 - Én itt maradok és figyelek a házra. Nem tudom ki figyeli a híreket, de szegény EXO-t már kikészítették a Sasaengek. – néztem rájuk megvetően.

 - Én figyeltem. – szólt utánam valaki, de nem láttam, hogy ki volt az, mert már a szobám ajtaja előtt álltam. Beléptem és a könyvemért nyúltam, de valahogy nem kötött le, pedig most pont az egyik legizgalmasabb résznél tartottam. Hanyatt vágtam magam és a plafont bámulva gondolkodóba estem. Egyszer csak csapkodásra lettem figyelmes, ami kizökkentett gondolataimból és elvesztettem a fonalat. Már nem is emlékszem min agyaltam.

 Felültem és hallgatózni kezdtem. „Valaki táncol…”

  Takuya

 Még megbeszélték, hogy mikor mennek és mikor jönnek, meg hogy mennyit isznak, majd Shin-ék elmentek készülődni. Megvártam, míg eltűnnek a folyosón, és a zenelejátszóhoz léptem.

„Tudom, hogy megígértem Shin-nek, hogy ma már nem gyakorlok többet, de muszáj!”

Bekapcsoltam a lejátszót és táncolni kezdtem. Már vagy 4-szer eltáncoltam a 2 perces számot, mikor valaki kikapcsolta a zenét. A Fuji esett le a szívemről, mikor hátrafordultam és nem Shin-t láttam ott.

 - Megint gyakorolsz? – kérdezte Yongseok tettetett érdeklődéssel.

 - Igen. Egyszerűen nem akar úgy mozogni a hátam, ahogy kéne neki. Nézd! – mutattam a mozdulatot.

 - Chö… Tényleg szarul megy. – „dicsért meg”. – Istenem, ilyen bénát még életemben nem láttam. – fogta a fejét. – Így kell ezt! – mondta és elkezdett mozogni.

„Uram Atyám! Dongsaeng… miért ilyen csodálatos??” Eszméletlenül lenyűgözött, ahogy táncolt. Wow!

  - Na, látod? –kérdezte.

  - Umm… Látni látom, csak… Na! –kiáltottam fel és miután rákoncentráltam arra a fránya mozdulatra, hullámozni kezdtem. Már egy ideje csináltam ezt a kinézetre izgató mozgást, mikor egy kezet éreztem a hasamon, amint próbálja helyre rakni a gerincem hullámzását.

  - Yongseok… mit csinálsz? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

Ekkor végighúzta tenyerét hasfalamon, a másik kezével pedig hátamon.

  - Épp helyre teszlek.

  Yongseok

- Ki a frász gyakorol most, amikor mindenki az esti bulira készül? – szidtam magamban az illetőt.

Hallgatóztam még egy kicsit, majd mikor már szinte megölt a kíváncsiság elindultam a hang irányába. Mikor megtaláltam a hangforrást, kopogás nélkül beléptem a szobába. Egy verejtékkel áztatott ruhájú Takuya-t találtam ott. A haja tincsekben állt a víztől és megállás nélkül táncolt.

„Ez zakkant. Biztos, hogy meg van zakkanva. Ki az, aki az egyébként is fárasztó próbákon kívül is ilyen energiával gyakorol? …”

Egy ideig csendben néztem, ahogy szenved, majd mikor már 4-edjére kezdte el, odasettenkedtem a lejátszóhoz és kikapcsoltam.

 - Te már megint gyakorolsz? – hitetlenkedtem.

 - Igen! Nézd! – mutatta meg az okát annak, hogy halálra táncolja magát.

 „Úristen! Hogy lehet valakinek ilyen botháta? Ez szörnyűséges… Pedig olyan hosszú… és vékony.”

Mikor megmutattam neki, hogy is kell ezt, próbáltam segíteni a helyzetén.

Mögé álltam és megérintettem a hátát. Ettől én is megijedtem és ő is. Ő azért, mert az érintésem miatt U alakban hajolt hátra gerince, én pedig…

„Miért nem vettem észre, hogy ennyire izmos? Ó, anyám! Lehet valaki egy érintéstől…”

- M-mit csinálsz?- kérdezte remegő hangon.

Nem bírtam magammal és muszáj volt végig simítanom a hasán…

 - Helyre teszlek. – szedtem össze magam.

„ Gonosz vagyok. Érzelmek nélkül!” – ismételtem magamnak.