3. Amazing - Bad Lady

Takuya

  Miután Yongseok otthagyott minket a szobámban, Shin elrángatott az ő szobájába. Azt mondta, hogy most segítenem kell neki kiválasztani azt a ruhát, amivel majd nagyot arat. "De én még mindig nem értek a lányokhoz....  Amióta kialakult ez a vonzódásos, hormonos, serdülős korszak, azóta csak is a fiúkat néztem meg magamnak. Honnan a fenéből kéne tudnom, hogy mit szeretnek a lányok?"
  - Shin hyung... őszintén megmondjam a válaszom?-kérdeztem mikor már egy fél órája próbálgatta a ruháit.   - Én semmit nem értek a lányokhoz!
  - Nem baj az. Akkor azt válasszuk ki, ami neked is tetszik. Te általában rohadt jól öltözködsz szóval SEGÍTS! - borzolta össze a hajam. Nagyon aranyos volt. És igazábol nem is bántam, hogy megkért. Legalább szemlélhettem hogy is néz ki öltözés közben. Az együtt zuhanyzás az más. Ott nem mozog ennyit és nem látom igazán az izmait. Most viszont... Wahhh.

  Nagy nehezen kiválasztottunk egy sötét farmert egy inggel. Majd én is átöltöztem és indulhattunk is. De azért egy selfie-t muszáj volt csinálni, amiből Yongseok se, hiányozhat, úgy hogy kirángattam a szobájából.

 Életemben nem láttam még ennyi lányt, mint most. Hosszú, fekete hajak, vékony karcsú testek és hosszú combok.... Izom egy szál se. És az egész mű. Nem értem, mi tetszik rajtuk Shin-éknek.
 Ha jól láttam Shin mellett három, míg Capser mellett öt lány enyelgett. Itatták, simogatták egymást. Bahh...
  - Taku, mi van veled? Rosszul nézel ki. - mondta Sungmin.
  - Mi? Ja... csak... kicsit ideges vagyok. - válaszoltam.
  - Segítek rajtad. - jött hozzám egy lány.Az arca szép volt de semmi több.Nem fogott meg. Beült az ölembe és sugdolózni kezdett mindenféle hülyeséget. A felét nem értettem, de összenyálazta a fülem. Én próbáltam rendes lenni vele, hogy a többieknek ne legyen gyanús a viselkedésem. A lány nem mozdult az ölemből, az ölemben viszont mozgott. Össze-visszavonaglott két lábamon. Ez undorító.
  Amióta ott voltam, még egy kortyot nem ittam .de ha ittam volna, már rég a ruhámon lenne. A lány megunta, hogy csak ott ülök és semmit nem reagálok arra, amit csinál. Felpattant, megfogta a kezem és félre hívott. Shin-re néztem, mire ő csak kacsintott és a szájával "Csak így tovább!"-ot formált. Beadtam hát a derekam és elmentem. Bevezetett egy szobába és leültetett az ágyra. Újra az ölembe ült, két lábát a derekamra fonta és a szemembe nézett.
  - N-nem tudom még a neved... - mondtam remegő ajkakkal.
  - Chun Ha Rim vagyok. De, mitől félsz? Velem biztonságban vagy. - Azt mondod?
  - Ö-örülök. É-és nem félek, csak ideges vagyok. - sütöttem le a szemem. Amíg csukott szemmel tartottam a lányt, ő lassan közeledett felém, majd mikor kinyitottam, megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy még ellenkezni se tudtam. Ajj Taku, miért vagy ilyen életképtelen?
Lassan hátra döntött, és ott kezdett simogatni, ahol a minap Yongseok tett helyre. Nem fogom neki adni magam! Még sosem voltam lánnyal, de nem most akarom kipróbálni. Én csak a fiúkat szeretem! A lányok szóba se jöhetnek! Még a transzvesztiták se!
. Rájöttem, hogy mit akar.
  Mikor már ott tartottunk, hogy a lány kigombolta az ingem és levette rólam...., gyorsan felültem és sűrű bocsánatkérések közepette elhagytam a szobát. Odaszóltam Shin-nek, hogy nem érzem jól magam és hazamentem. Otthon tudtam, hogy csak egy ember van. Kim Yongseok. Ő kell most nekem!
Ha kell valaki , aki a hidegségével lefagyasztja a rossz gondolataim, akkor az csak Yongseok lehet. Ő se bírja a lányokat. Csak tudnám miért...

  Beléptem a lakásba és egyből a maknae szobája felé vettem az irányt. Az úton alig bírtam figyelni. Folyton annak a lánynak a képe ugrott elém... Nagyon megrázott a dolog. Most  konkrétan megakartak erőszakolni. és ráadásul egy LÁNY! Ahh, fúúj! Míg a taxiban ültem sírtam is egy kicsit...
  Bekopogtam az ajtaján. Nem jött válasz... Az óra fél 11-et mutatott. Még biztos nem alszik...
Kopogtam hát még egyszer. Még mindig semmi. Akkor dörömböljünk! Felemeltem az egyik kezem és neki vágtam az ajtónak. Majd a másikat. Aztán felváltva ütöttem az ajtót, amilyen gyorsan csak tudtam. Már vagy két perce rugdostam, vertem az ajtót, aztán lépteket hallottam, amik az ajtó felé közeledtek. Na végre!

Yongseok 

  Az ajtóhoz léptem és hallgatóztam. A dörömbölésen kívül semmit nem hallottam. 

  - K-ki vagy? - kérdeztem kómásan. 

  - Taku. Engedj be! - jött a válasz. Kinyitottam az ajtót.

    Na, mi van? Miért jött haza? Csak nem rájött, hogy a lányok semmit sem érnek?

  - Y-Yongseok! - esett be az ajtóból és megölelt. Szorosan fogott és szipogott.

  - Mi történt? - kérdeztem. Mi a francért sír?

  - Az... az a lány...

Takuya

  Mikor meghallottam a hangját megkönnyebbültem. Tudtam, hogy most beszélgetni fog velem. Nagy nehezen válaszoltam a kérdésére és beengedett. Ahogy megláttam az érdeklődő arcát, valamiért megint sírnom kellett. Nagyon örültem, hogy ő itt van most nekem, ezért megöleltem. Jól esett, hogy nem lök el magától, hanem kérdezget.

  - Az... az a lány... - kezdtem, mire megint előjött egy emlékkép és elsírtam magam.

  - Milyen lány? Mit csinált? - emelte fel a fejem. Ránéztem és ő a mosolyával próbált vigasztalni. Ha valaki csak nagyon ritkán mosolyog, attól sokkal jobban esik, a egy ilyen helyzetben a mosolyával próbál életérőt táplálni belém.

  - Nem tudom, hogy magyarázzam el... Nagyon rossz volt! - bújtam még jobban bele a nyakába.

Yongseok

  - Ha nem mondod el, hogy mi történt, akkor nem tudok segíteni. Gyorsan ess túl rajta és könnyebb lesz. Ígérem! - simítottam végig a hátán.

  - Tényleg? - kérdezte, mire bólintottam - Odajött hozzám egy lány...

  - Szép volt? - vágtam közbe.

  - Csak az arca... a többi nem érdekelt nagyon. Na, egy ideig jó elvoltunk, aztán megunta és...

  - Ott hagyott?

  - Nem. Épp ellenkezőleg. Megfogta a kezem és elhívott egy szobába. Ott... leültetett és... és... csókolgatni kezdett... M-majd ledöntött az ágyra és az ingemet kezdte kigombolni...

  - Jó, azért ennyire részletesen nem vagyok kíváncsi. - szóltam, mikor már éreztem, hogy mire fog kitérni.

  Miért baj az neki, ha leakar vele feküdni egy lány? Az nem rossz dolog...

  - Jó. A lényeg az, hogy én nem akartam vele azt csinálni, ő meg igen és... szinte megerőszakolt...

  Áá, szóval ez volt a baj. Nem volt meg a kémia.

  - Te szegény... Hyung, ennyire rossz volt? - öleltem vissza.

  - Ühüm. - motyogta a nyakamba.

A hátát simogattam, amíg le nem nyugodott. Tudom, milyen az, mikor megerőszakolnak. És nem jó. Egyáltalán nem. Sőt még annyira se. Sajnálom, szegénykémet.

 Takuya

Elmondtam neki vázlatosan, hogy mi történt köztem és a lány között. Nem csalódtam a maknae-ban. Én mindig is tudtam, hogy a hideg külső mögött egy érző szív rejlik, csak azt nem mindenkinek mutatja meg.

  Ő gyorsabban levágta a helyzetet, mint én. Hát persze, hisz ő nem könnyű nehéz helyzetbe hozni. Ő tudott volna cselekedni az én helyemben. Arra viszont nem számítottam, hogy ő is olyan erősen ölel vissza, mint én őt. Ahh, mindegy. A lényeg, hogy jó érzés volt őt ölelni. Pont olyan az alkata, amit jó ölelni. Vajon még hányszor ölelgethetem így? Kedvemre?

  - Yong... megölelhetlek? - kérdeztem.

  - De hát már így is ölelsz... - értetlenkedett.

  - De...ennél is jobban... - mondtam.

  - És azt hogy? De, ne nyomj össze! - kérte. Kis butus!

Miközben öleltem, felugrottam az ölébe és megkapaszkodtam benne a lábammal.

Yongseok

  - Megölelhetlek? - kérdezte.

  - De hát már így is ölelsz! - mondtam. Hogy akar ez még ennél is jobban ölelni? Már így is majd' megfojtjuk egymást."  - De ne nyomj össze!

Felkészültem az összeroppantásomra, majd Taku megugrott és a lábát rákulcsolta a derekamra.

  - M-mit csinálsz? - kérdeztem akadozottan. Ahogy felugrott, hozzám nyomódott...ott...

  - Ölellek. - mondta egyszerűen.

Most hogy így csimpaszkodott rajtam, eszembe jutott, hogy milyen régen is tartottam így valakit. Valakit, aki nagyon fontos volt nekem..Nem.. Nem akarok most erre gondolni. Az régen volt. Most meg a hyungomat tartom így.

  - Umm... Taku... Csúszol... - mondtam, mikor éreztem, hogy egyre jobban nyomódik nekem.

  - Ja, bocs. - mászott le rólam.

  - Nem azt mondtam, hogy mássz le. Csak azt hogy csúszol. De...

Basszus! Most miért mondtam ezt? Miért akarom, hogy az ölemben legyen? Az az érintés tényleg elvette az eszem?

  - Mi? Most azt akartad mondani hogy maradjak? De ha visszakulcsolom, akkor is lecsúszok. - döntötte oldalra a fejét.

Leültem az ágyamra. - Gyere ide, hyung! - hívtam magamhoz.

  Mi a francot csinálok??? Yongseok ébresztő! Nem a könyvet olvasod! Ez a valóság.

  - Ülj ide! - mutattam az ölemre.

  - Miért? - kérdezte.

  - Mert, ha ideülsz, akkor nem csúszol le és tudsz ölelni....